Ács Pál irodalomtörténész megfogalmazásában „..a saját – ha úgy tetszik, evangéliumi – szegénységének témái köré rendeződik József Attila hasonlíthatatlan szépségű nemzeti, hazafias költészete. Nem a költő az oka annak, hogy a ’nemzeti nyomor’ ma is fenyegető.” József Attila számára a haza evidens részét képezték mindazok a helyszínek (elhagyott gyárudvarok, komorló külvárosi telkek), jelenségek (munkanélküliség, társadalmi igazságtalanságok ) és emberek (a szegények, a szenvedők), amelyeket és akiket sem akkor sem most nem lát szívesen a hatalom.

A Levegőt! című vers időszaka Magyarországon természetesen nem mindenki számára volt annyira sötét, mint ahogy az József Attila verseiben megírta. A gazdasági válságból nagyjából ki tudott lábalni az ország, és a gazdasági konjunktúra jótékony fátyla elfedte a társadalom mélyén élők elégedetlenségét. Nem véletlen, hogy a mából visszatekintve a kornak inkább az az arca kerül előtérbe, amelyet a „békés, polgári” nosztalgia leng körül: ez az akkoriban beinduló magyar hangosfilmek és képes magazinok világa, ahol kevés szó esett a hatalom túlkapásairól, vagy a társadalmi igazságtalanságokról. Ahogy Romsics Ignác történész írja, a korszak „magyar kormányzati rendszerét korlátozott – vagyis autoritatív elemeket is tartalmazó – parlamentarizmusnak tartjuk... Az a felfogás, amely ezt a kormányzati rendszert náci vagy fasiszta típusú totális államnak tartja, ugyanúgy figyelmen kívül hagy bizonyos alapvető tényeket, mint az, amely a kor angol, francia, skandináv vagy éppen csehszlovák parlamentáris demokráciája mellé állítja. A magyar rendszer sajátossága a legtöbb kelet-közép-európai rendszerhez hasonlóan átmenetiség és az ’elegyesség’, amelyet a nemzetközi szakirodalom a leggyakrabban az autoritatív jelzővel illet.”

A problémák megoldására számos javaslat született: Gömbös Gyula miniszterelnök Nemzeti Munkaterve, vagy az akkor illegalitásban működő Kommunista Párt és az akkoriban induló szélsőjobboldali pártok különböző, és egymástól merőben eltérő javaslatokat tettek az ország gondjainak orvoslására. De Magyarország mindig is a különböző nagyhatalmak vonzáskörzetében feküdt, és a világpolitika és a világgazdaság óriási hatással volt az itthoni folyamatokra. A különböző ideológiai áramlatok a kultúra területére is beszivárogtak, ahol számos vita és front alakult ki a kultúra szereplői között. Ahogy ezt a mából is jól ismerjük, kevés átjárás volt a két oldal között, ám számos olyan művész is volt, akik töretlenül azon fáradoztak, hogy a népi és nemzeti hagyományokat összebékítsék a progresszióval, és egy olyan világot teremtsenek, ahol a különböző gondolkodású emberek békésen elférnek egymással.